general note: Hungarian edition of the study volume
cover design by György Jovián.
general note: A tanulmánykötet magyar nyelvű kiadása
cover design, binding: Borítóterv: Jovián György
general note: Hungarian edition of the study volume
cover design by György Jovián.
general note: A tanulmánykötet magyar nyelvű kiadása
cover design, binding: Borítóterv: Jovián György
Pričujoči sestavek si prizadeva razkriti temeljne strukturne elemente Prešernove osebnostne in poetične arhitekture. Pri tem se opira na dognanja moderne stilistike, na njihovi osnovi pa, upoštevaje ...relativnost oksimoričnih konstrukcij v njegovi pesmi, Prešernovo delo in osebnost postavlja v prostor najintezivnejšega evropskega romantizma.
Kisfaludy Károly romantikus drámáit és novelláit tartalmazza a magyar művészek által gazdagon illusztrált kötet.Az alkotó művészek nevei:Barsy Adolf,Juszkó Béla,Udvary Géza,Gergely Imre,Neogrády ...Antal,Stein János
Prešernova "povest v verzih" Krst pri Savici (1836) ima v svojem tematskem središču tudi eksistencialni problem preloma iz poganstva v krščanstvo, utemeljen na svobodoumnem pojmovanju religioznosti. ...To pojmovanje pa je notranje diferencirano in razpeto med skepticizmom in nostalgijo. Skladno s tem sodi pesnitev po svoji žanrski pripadnosti med tiste romantične poeme, ki pomenijo dezintegracijo epa, ki pa ne poteka v smeri romana, temveč lirske epike.
Előszó
Különös, és tulajdon móddal érdekli a Régiség a gondolkodó, képzelő, és érző lelket: azért-e, hogy a Régiek valóban nagyobbak, erőssebbek, és lelkessebbek, noha egyszersmind durvábbak, és ...szílajabbak is voltanak, mintsem a Mostaniak? - azért-e, hogy a mi távol vagyon az embertől, azt a képzelődés mindég szebbnek, jobbnak, és nagyobbnak állíttya? - vagy azért-e, hogy a múlandóság képe, az annyi nemes tehetséggel bíró, halhatatlanságot, és örökkévalóságot szomjúzó emberlelket bús érzeményekkel tölti! - miért? - egyenessen meg nem tudnám mondani; de az bizonyos, hogy a Régiség még a legdurvább embert is érdekleni szokta; s minden embert Hazájának régiségi inkább, mint sem a külföldiek. - Lelkemnek illy megihletése szülte, a földi bajak elől megszökhetett némelly óráimban, e jelenlévő Regéimet a Magyar Előidőből; minekutánna a sok háborúk által öszvezavarodott világnak csatázó, zajos piaczczáról ősi fészkembe, a Természet csendes kebelébe, a mezei élet jóltévő nyúgalmába viszszavonúlván, itt, lakásom romantos körében, millyent sok jeles, és szép tájairól híres országokban jártomban-keltemben is keveset találtam, - minekutánna itt szinte naponként látom a váromladékokat, mellyek minden erre útazónak szemeit, figyelmét, és képzelő erejét magokra vonnyák, és gondolatit s érzeményit természet szerint a hajdani időbe meríttik.
A Poézisnak ez a neme még mindég nagy dívatban vagyon minden csínossabb Nemzetnél, ki a Tudományokat, és szép Mesterségeket űzi. Érdekelheti is valóban az illyen költemény, ha jól elsült, az olvasót, ki nyers, és erős Eleji eránt nem idegen; és a Magyart kiváltképpen, a ki Nemzetét, és Hazáját, mint a Franczia, és Ángoly a magáét, szeretni, és becsülni tudgya. S pedig talán van oka a Magyarnak a hajdani Hunniát többre becsülni, mint sem a mostanit? - ámbár hála a Nemzetek Urának! a Magyar még csak most nyerte meg az ő legfőbb kincsét, mellyel Hazánk, midőn a Dicsőség legfőbb ponttyán tündöklött is a Nemzetek sorában, csak bírt is, nem is: értem a magyar nyelvet, mellynek uralkodó, törvényes nyelvnek kell lenni a Hazában, ha csak Hunniának sok elfajúltt fija, és leánya meg nem akar örökönörökké maradni - minden nagy, önnön maga által való, s létét fenntartó Nemzetnek megvetésre méltó, nevetséges majma; - melly szégyentől, gyalázattól, fertelemtől ójj meg minket Népek Nemzetek Istene!
Millyenek legyenek Regéim érdemekre nézve, nem tudom. Kívánom, hogy jók, és a czélnak megfelelők legyenek, nem magam, hanem olvasó Hazámfiai kedvekért, kiknek egy két üres órájokat örömest jól tölteném. - De ha csupán csak annyi érdemek van is Regéimnek, hogy más nálamnál tehetősb Tudománykedvellőnek, vagy mívelőnek útat mutat, és kedvet ád, a Poézis ezen nemében tökélletessebbet teremthetni, tehát már nem megvetendő jó szándékom.
Regéimnek foglalattya szomorú: azért-e, hogy a Magyar nemzeti természetéből szomorú? azért-e, hogy helyheztetése régen ollyan már, hogy - Hunniának sok súlyos csapásai ólta, mellyek közül csak a Mohácsi veszedelmet említtem, - a Nemzetnek minden örömét, javát, szerencséjét, dicsőségét örök búnak gyászos ködgye fedi? - elég az, hogy a Magyar igen hajlandó a szomorúságra. Sőt még örömét, és vígságát is szomorú és bús hangokkal jelenti. Bizonysága ennek a nemzeti magyar táncznak többnyire kesergő melódiája; bizonysága ennek a köznép énekeinek többnyire szomorú nótája. A Magyar felől igazán mondhatni, hogy - sírva tánczol.
Verseimnek neme felől azt mondom: a kinek tetszik, tartsa azokat verseknek; a kinek másként tetszik, tartsa azokat másnak, miattam versképpen írtt Prózának. Póp azt mondgya: "Az a Poéta, ki szívemet ezer fájdalomra tudgya bírni; ki velem minden indulatot, mellyet költ, és ír, éreztetni tud; ki engem több mint bűbájos mesterséggel fellobbant, és szivemet irgalommal és ijedelemmel szaggattya; ki engem a földről felkapván, a Levegőn által, valamikor s valahová tetszik, kénnye szerint elragad." S Póp, ugy vélem, jól mondgya. Azt tartom én is Poétának, a ki ezt cselekszi, - akár rithmusokban, akár görög vagy római lábokon járó versekben, sőt ha csak Prózában is. - Kár azért külömbféle versnemmel élő íróinknak egymás ellen, egymást gúnyolva kikelniek, - egymás lábát, módgyát, öltözetét rágalmazniok, holott az isteni Poézis szárnyain repülniek kellene! - A szép, nagy, elmés gondolatok; a szép, mélly, magokkal ragadó érzemények; az eleven képzeletek; bájoló rajzolatok; - s ezek a legszebb, legalkalmatossabb, leghathatóssabb szavakkal kifejezve, teszik itéletem szerint a Poétát; - valaminthogy a Prózodiának legszorossabb szabásai szerint készűltt Hexameter, vagy akármelly más vers, ugy szintén a bár százszor öszveharangozó Cadentia is, az előbb mondott tulajdonságok nélkül szűkölködvén, - csak sorba rakott száraz szó, hideg, lelketlen vers maradhat. Oszszián mindég nagy Poéta marad, az ő gyalulatlan Czelta nyelvében, Dénis fennyen járó Hexametereiben, és Bacsányinak fellengező, magas hangú Prózájában; s ott legnagyobb, a hol gondolati, s érzeményi leghatalmassabban érdeklik a lelket, és szívet.
Himfymet is e szerint kívánnám megitéltetni azon kevesektől, kik Litterátori munkájik által nem önnön híreket, neveket, hanem a Tudományoknak, és szép Mesterségeknek terjedéseket, és virágzásokat, következésképpen a Nemzetnek szerencséjét, és dicsőségét keresik, és szép elmebéli tehetségeik által meg is szerzik; - azon kevesektől, kik a való Szépet, Jót, Nagyot, Helyesset, Igazat megismerik, következésképpen részre nem hajló itélletek nyomós, és tiszteletre méltó; - azon kevesektől, kiknek örök hálákkal tartozik a Magyar Nemzet azért, hogy a többi csinossabb Nemzetek szép példája szerint, ő is már szerte járhat Parnaszszus úttyain Szittya nyelvével, melly egyformán alkalmatos a szélvészszel ordíttani; a fergeteggel dörögni, csattogni; a sassal fellengezni; a gerliczével nyögni; a fülemilével zengedezni; - azon kevesektől, kiknek örök hála légyen egész Nemzetemtől! mert ha ők nem voltak, és a Magyarokat nyelveknél fogva nem tartották volna, tehát a már magából s mindenéből kivásott, s a Földről már tűnésének indúltt Magyar Nemzet egy század múlva talán már csak hajdani nevéről, és tetteiről fogna ismeretes lenni, nem csak a Világon, hanem - önnön Hazájában is. - Sümegen, Szala-Vármegyében 1807.
Kisfaludi Kisfaludy Sándor Az 1847-ben KISFALUDY SÁNDOR Minden Munkái sorozatban megjelent második kötetet piros ,kötéstábláján arnyozott díszes mintával nyomták.
Lehetetlen minden Nemzetét, és ennek Cultúráját szerető Magyarnak, Títeket, a' hazafiságnak szent érzelmétől buzgó, lelkes Hazafiak, nem dicsőíttetni, nem áldani, - Títeket, kik a' nagy hiánosságot ...boszszonkodva látván, és méllyen érezvén, esztendőnként egy jeles somma pénznek fizetésére kötelezétek magatokat, mellynek segítségével kebeletekben egy nemzeti Magyar Játékszínt állítottatok-fel, és egy Színjátszó Társaságot alapítottatok-meg. Tí valátok az Eslők, kik a' Cultúrának és Literatúrának ezen jeles nemét a' lehető tökélletességre emelvén, nagyszívű adakozástok által azt cseklekvétek, a'mit az Országnak Fővárossiatól méltán, de haszontalann várt a' Nemzet. Hála és dicsősség Néktek lelkes, jó Hazafiak! - Ti a' magyar Hazának és Nemzetnek igaz Jóltevőji! - Sírba dültt Királyinknak közöttetek lebegő Árnéykaik megelégedve tekintenek rátok! - Hazafiúi érdemetek a' Nemzetnek emlékkönyvében arany betűkkel lessz feljegyezve; 's míg a' Magyar Nemzet él, élni fog hazafisgátoknak híre és dicsössége is. Igen szerencsésnek érzem magamat, hogy több jó Barátot is számlálok közöttetek, dicső Hazafiak! vegyétek az egész Nemzet előtt hazafiúi köszönetemet minden hozzám hasonló érzésű és gondolkozású Magyarnak nevében is! - Csak el ne csüggedgyetek! hanem folytassátok, a' mit olly dicsőn kezdétek.
Tartalom ◊ I. Bevezetés ◊ II. Romantika és orientalizmus ◊ III. A magyar orientalizmus ◊ IV. Keleti művek fordításai ◊ V. Keleties beszélyek ◊ VI. A novella ◊ VII. A regény ◊ VIII. A dráma ◊ IX. ...Tudományos érdeklődés ◊ X. Utazók és utazások ◊ XI. Csokonai ◊ XII. Vörösmarty ◊ XIII. Vajda Péter ◊ XIV. Befejezés ◊ Rövidítések
Ismertető Orientalizmus és romantika viszonya, különösen a magyar szellemiségben: ezek a felvezető kérdései ennek a nagyívű, "a romanticizmus bengáli fényét" felidéző, annak varázsát, delejező erejét kutató, küllemében is szép megjelenésű kötetnek, mely 1931 óta most lát újra napvilágot. "A keleties témák elszaporodásának lélektani okait keresi, s ezért a dolgozat nem más, mint a romantikus tárgyválasztás pszichológiája" - írja előszavában a szerző. Az önállóság, az eredetiség követelménye már ekkor, a 19. század elején él az írókkal szemben, akik viszont újra meg újra ugyanazon ösvényre tévednek: a korabeli sci-fi varázsszőnyege mindig Napkelet felé repíti a lélekben utazni vágyót - a messzi Kelet fel is mentette az írót bárminemű felelősségtől a valóságot illetően. Az új szemlélet a végtelenbe tör, tehát csak irracionalis lehet. "Szimultán valóság" él a lelkükben: állandó kettőség jellemzi őket, műveiket. Forradalmak egész sora zajlott le a romantikával: szellemi és lelki, individuális és szexuális egyaránt - gondoljunk csak a Nyugat felfogásában létező magyar pusztai betyárromantikára vagy éppen a háremek tömkelegére a szépprózában: a Jókai és Jósika keltette világokban a bajadér- és delnő-komplexusra. A szerző nem rabja a témának, nem holmi szentimentális mámor ejti rabságába - mint sokakat, akiről ír: "A romantikának még altruisztikus gesztusa is csak érzelmi ürügy, amely az irodalomból világmegváltó eszközt . csinál" - írja, és világossá teszi, hogy a keletieskedő stílus is inkább csak manír. Staud érdekfeszítő és alapos felvezetés után tér rá a magyar vonatkozásokra, figyelembe véve, hogy mi nemcsak a Kelet művészi és tudományos felfedezésének (ez utóbbit is tárgyalja természetesen) voltunk részesei, de oda is tartoztunk, nemcsak a Nyugat szemében, de történelmünk és saját történelemszemléletünk miatt is. Nyelvemlékes korunktól a reformkor végéig vizsgálja a magyar sajátosságokat és az európaival közös jegyeket műfajok (fordítás, beszély, novella, regény, dráma, értekezés), életművek (Csokonai, Vörösmarty, Vajda Péter) keretein belül. Sajnos, nem éppen büszke summázata lehet az egész magyar "keletieskedés"-nek a zárásul Vajda Péterről írtak: "az ő írói egyénisége képviseli leginkább a magyarországi orientalizmust. Novellái a németes befolyást mutatják . Kelet felszínes látása, romantikus ürügy volta . nála is éppen olyan nyilvánvaló, mint az egész európai romantikában." Roppant mennyiségű irodalmat dolgoz fel - a hivatkozások is bőséges útmutatóval szolgálnak az érdeklődőknek. Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000 szerk.: Könyvtári Intézet http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk
javított változat
Tartalom ◊ I. Bevezetés ◊ II. Romantika és orientalizmus ◊ III. A magyar orientalizmus ◊ IV. Keleti művek fordításai ◊ V. Keleties beszélyek ◊ VI. A novella ◊ VII. A regény ◊ VIII. A dráma ◊ IX. Tudományos érdeklődés ◊ X. Utazók és utazások ◊ XI. Csokonai ◊ XII. Vörösmarty ◊ XIII. Vajda Péter ◊ XIV. Befejezés ◊ Rövidítések
Ismertető Orientalizmus és romantika viszonya, különösen a magyar szellemiségben: ezek a felvezető kérdései ennek a nagyívű, "a romanticizmus bengáli fényét" felidéző, annak varázsát, delejező erejét kutató, küllemében is szép megjelenésű kötetnek, mely 1931 óta most lát újra napvilágot. "A keleties témák elszaporodásának lélektani okait keresi, s ezért a dolgozat nem más, mint a romantikus tárgyválasztás pszichológiája" - írja előszavában a szerző. Az önállóság, az eredetiség követelménye már ekkor, a 19. század elején él az írókkal szemben, akik viszont újra meg újra ugyanazon ösvényre tévednek: a korabeli sci-fi varázsszőnyege mindig Napkelet felé repíti a lélekben utazni vágyót - a messzi Kelet fel is mentette az írót bárminemű felelősségtől a valóságot illetően. Az új szemlélet a végtelenbe tör, tehát csak irracionalis lehet. "Szimultán valóság" él a lelkükben: állandó kettőség jellemzi őket, műveiket. Forradalmak egész sora zajlott le a romantikával: szellemi és lelki, individuális és szexuális egyaránt - gondoljunk csak a Nyugat felfogásában létező magyar pusztai betyárromantikára vagy éppen a háremek tömkelegére a szépprózában: a Jókai és Jósika keltette világokban a bajadér- és delnő-komplexusra. A szerző nem rabja a témának, nem holmi szentimentális mámor ejti rabságába - mint sokakat, akiről ír: "A romantikának még altruisztikus gesztusa is csak érzelmi ürügy, amely az irodalomból világmegváltó eszközt . csinál" - írja, és világossá teszi, hogy a keletieskedő stílus is inkább csak manír. Staud érdekfeszítő és alapos felvezetés után tér rá a magyar vonatkozásokra, figyelembe véve, hogy mi nemcsak a Kelet művészi és tudományos felfedezésének (ez utóbbit is tárgyalja természetesen) voltunk részesei, de oda is tartoztunk, nemcsak a Nyugat szemében, de történelmünk és saját történelemszemléletünk miatt is. Nyelvemlékes korunktól a reformkor végéig vizsgálja a magyar sajátosságokat és az európaival közös jegyeket műfajok (fordítás, beszély, novella, regény, dráma, értekezés), életművek (Csokonai, Vörösmarty, Vajda Péter) keretein belül. Sajnos, nem éppen büszke summázata lehet az egész magyar "keletieskedés"-nek a zárásul Vajda Péterről írtak: "az ő írói egyénisége képviseli leginkább a magyarországi orientalizmust. Novellái a németes befolyást mutatják . Kelet felszínes látása, romantikus ürügy volta . nála is éppen olyan nyilvánvaló, mint az egész európai romantikában." Roppant mennyiségű irodalmat dolgoz fel - a hivatkozások is bőséges útmutatóval szolgálnak az érdeklődőknek. Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000 szerk.: Könyvtári Intézet http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk
javított változat
Rozália Szegedy's necrology written by her husband poet Sándor Kisfaludy. It was donated by Géza Svastich to the Darnay Kálmán Museum.
"Kisfaludi Kisfaludy Sándor, több T. N. Vármegyék' Táblabírája, ...mély fájdalommal jelenti szeretett, elfelejthetetlen Hitvesének, és szíve', lelke' Barátnéjának, Nagytekintetű Mező Szegedi Rozáliának, sok év óta nyomorgató betegségeinek következésében, végre forró ínhideglelésben, az Ő drága életét menteni törekedő legforróbb kívánatok' és szorgalmak',' s minden legszívesebb orvosi segedelmek ' ellenére is - a ' haldoklók' Szentségeinek felvétele után, - az egész vidék által tisztelet, példás, Magától minden hiú fényt megtagadó,' s minden tehetségét a 'szenvedő Szegények' táplálására szentelő, örökké munkás, hasznos, jótévő életének ötvenhetedik évében, Sümeghen, e folyó Május hónap' 18-kán, reggeli négy órakor történt halálát. - Megboldogultnak holt teteme a ' Sümeghi közönséges temetőben tétetett örök nyugalomra. - Az engesztelő Sz. Mise áldozatok ugyan a Sümeghen, folyó esztendei Június' 18-kán Sz. Ferencz' Szerzetének Templomában fognak megtartani." (eredeti szöveg átírás nélkül) Kisfaludy Sándor által írt gyászjelentés hitvesének Szegedy Rozáliának haláláról, barna képkeretben. Darnay Kálmán Múzeumában a 4811. tétel alatt volt található; Svastich Géza ajándékaként jelölve.
