Nagy és méltó sajnálkozással fogadta az egész művelt világ a francziák nemzeti szinházának, a legrégibb és legnagyobb hirnevű műintézetek egyikének, a Théatre Françaisnek pusztulását. Ez intézet ...nemcsak a franczia szinművészetnek volt legfőbb büszkesége, hanem a többi nemzetek drámairodalmára és szinészetére is nagy, gyakran átalakító hatással volt. Itt ápolták a klasszikus franczia tragédia s a magasabb stílű franczia vígjáték hagyományait, itt áldoztak legtöbb lelkesedéssel s legnagyobb művészettel Corneille, Racine, Molière, a három legnagyobb franczia drámaíró emlékének... A most leégett épületnek nem annyira külseje, mint inkább belső berendezése volt rendkívül díszes; míg belsejét gyakran átalakították, külsejét kegyeletből gondosan megtartották régi, hagyományos alakjában. Különböző helyiségeit annyi művészi kivitelű emlékszobor díszítette, hogy azt mondták róla, hogy egybe van itt gyűjtve a franczia színészet és drámairodalom története szobrokban. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. márczius 18.) Molière (1622-1673) A Molière írói álnév, valódi neve Jean-Baptiste Poquelin. Jogot végzett, de az ügyvédi pálya nem érdekelte, és színész lett. Egyéves sikertelen párizsi szereplés után másfél évtizedig Dél-Franciaország városait járta saját társulatával. 1658-ban tért vissza a fővárosba. XIV. Lajos kedvence lett. ... 1665-től betegeskedni kezdett. A tüdővészben szenvedő Molière a Képzelt beteg egyik előadásán lett rosszul, s néhány órával később meghalt. (Forrás: Barangolás a stílusok világában, berze.hu)
Antetitlu pe coperta: Institutul de Literatură. Ședința de inaugurare
Cuprinde comunicările făcute cadrul programului de inaugurare a Institutului de Literatură, în data de 21 martie 1922.
